Ugrás a fő tartalomra

Pingvin és a Kisovis

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, aki szomorú körülmények között élt. Minden vágya az volt, hogy el tudjon költözni otthonról, maga mögött hagyhassa a veszekedéseket, és saját életét úgy alakíthassa, ahogy neki tetszik. Ezen kívül szerető társra leljen, akiben megbízhat, imádhat, és aki viszontszereti.

Teltek, múltak az évek, a lányka felcseperedett, de közel, se távol nem akadt olyan ifjú, akivel el tudta volna mindezt képzelni a leány. Aki hitt az egész életen át tartó szerelemben, és szerette volna mielőbb megtalálni az igazit. Mikor már a sokadik csalódás érte, eldöntötte, hogy olyat tesz, mint azelőtt soha – egy internetes chat-oldalon kezdett el ismerkedni.

Az egyik fiú egyénisége, humorossága olyannyira megtetszett a leánynak, hogy napokkal később, az ősz derekára meg is beszélték, hogy találkoznak, és eltöltenek egy kellemes mozidélutánt Budapesten. Mint sokszor előtte, a lány most is félt attól, hogy az első találkozáskor oda az illúzió, és kiderül, minden, mi előtte történt, csupán hazugságokra épül. Minden rendben is ment mindaddig, míg be nem ültek egy kávézóba, és a fiú nem sört rendelt. A leány ekkor megrémült, és egyből alkoholista apja jutott eszébe, és már-már a menekülést fontolgatta. Azonban a kellemes társaság megnyugtatta, hogy nem szabad idejekorán rossz féle következtetéseket levonni, és egyből összehasonlítgatni. Az este olyan jól sikerült, hogy megállapodtak, másnap megismétlik a délutánt.

A második találkozó alkalmával a leány teret engedett a fiúnak, és elcsattant az első csók is. Innentől kezdve pedig sodorta őket az ár, ide mentek, oda mentek, a lány szívét pedig melengette a fiú, aki teljesen más volt, mint azok, akikkel egészen addig találkozott. Megnyerő, magabiztos, szórakoztató, gyermeki egyben. Bemutatták egymást egymás szüleinek, és szép hamar már egy párként tekintettek egymásra. Most pedig, 2015. szeptember 1-jén ünneplik megismerkedésük 8. évfordulóját.


Így történt, hogy egy Pingvin és egy Kisovis egymásba szeretett.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Német "jövevényszavak" a magyarban - Frissítve!

A német nyelv tanulása során időről-időre belefutok olyan kifejezésekbe, szavakba, amiket mi is használunk a mindennapokban. Legtöbbjüket írásban talán még sosem láttam, de szóban annál inkább használják. A mi családunkban nincsenek német felmenők, sem emigráltak, mégis sokat hallottam az alábbiakat a szüleimtől, nagyszüleimtől. Valószínűleg velem a legtöbb ki is halna, ha rajtam múlna, mert én nem igazán használom ezeket a szavakat. Most azt mutatom meg, hogy mi hogyan, minek a kifejezésére használjuk, és hogy a német nyelvben valójában mit is jelent. Persze lehetnek egyszerű véletlenek is, és az is könnyen előfordulhat, hogy nem is jövevényszavakról van szó, egyszerűen csak hasonlít a kiejtésük egymásra. Jöjjenek tehát az összecsengések és jelentéseik. "smucig"- schmutzig A smucig szót mi a fukarság kifejezésére használjuk. Németül a schmutzig szónak is ugyanez a kiejtése, viszont azt jelenti, hogy koszos, piszkos. "Na, ja" - Naja A "Na, ja&q

A villamosforgalmat jelenleg irányító fényjelző kialakulása

Sokan naponta közlekednek villamossal, de vajon felmerült-e már bennük a kérdés, hogy vajon miért is így néz ki a villamost irányító lámpa? A piros, tilosnak megfelelő miért három egymás mellett lévő fehér pötty? A narancsot helyettesítő miért egy pötty? És a szabad utat jelző, miért kettő pötty egymás alatt? Kicsit utánajártam a kérdésnek, mert nem bírtam rájönni a logikájára. Érdekes magyarázat következik! A jelenleg alkalmazott – villamosforgalmat irányító – fényjelző készülék (úgynevezett holdfényjelző) optikáinak szimbólumai a korábban évtizedeken át alkalmazott „pajzs alakú” jelző jelzéseinek analógiájára készültek. A régebbi jelzőlámpákat az 1990-es években kezdték el lecserélni, a 2000-es évek végére jutottak el a végéig. Azért hasonlít a mostani logikája a korábban használthoz, mert annak idején így tették az átállást zökkenőmentessé. Összetéveszthetetlen! Ha közvetlenül az autós forgalmat irányító piros-sárga-zöld jelzőlámpa mellé is kerül, akkor is egyértelmű, hogy

Darázs kisokos

Méhek, darazsak, csípnek, szúrnak, mézet gyűjtenek, gömbölydedek, hosszúkásak, szőrösek, csíkosak... Sokak fejében keverednek a fogalmak, sokszor a gyerekeknek sem tudjuk hirtelen megmondani, hogy éppen melyik fajtával van dolgunk. Jöjjön a saját szubjektív nézőpontomból egy kis segítség, melyik, hogyan néz ki, mit érdemes róla tudni! A legaranyosabb Mind láttunk már a virágokra lomhán rászálló dundi szőrös fekete-sárga-fehér csíkos rovart, ők a poszméhek, vagy dongók. A közhiedelemmel ellentétben neki is van fullánkja (a fullánkosdarázs-alkatúak közé tartoznak), bár ritkán használja. Ezen kívül egy gyerekkori kísérlet kapcsán (a tenyerünkbe zártuk) elmondhatom, hogy harapni is tud, ha veszélyben érzi magát. Kétségkívül a legbarátságosabb természettel rendelkezik a fullánkosok között. Közeledtét hangos zümmögés jelzi, innen a dongó kifejezés. 2014-ben egyik faja, a földi poszméh az év rovara volt. Poszméh - Forrás: Wikipédia A legfélelmetesebb A darazsak kisebb,