Ugrás a fő tartalomra

Márpedig a franciák beszélnek angolul!

A franciákról azt tartják, hogy nem szívesen szólalnak meg a francián kívül más nyelven. Egy Németországban élő ismerősöm is megerősítette ezt. Nemrégiben a határhoz közeli francia étteremben vacsorázott, de még németül sem volt hajlandó megszólalni a pincér, így activity és próba-szerencse rendelés volt a menüről. A minap Lyonban töltöttem 2 napot, de egészen más képet kaptam a franciákról.

Volt olyan szerencsém, hogy a 2016-os Futball Európa Bajnokság utolsó magyar csoport mérkőzését élőben, a lyoni stadionból nézhettem. (3-3-at játszottunk a portugálokkal, mi a csoport 1. helyezettjeként, ők harmadikként, de továbbjutottak nagy szerencsével.) Még tavasszal foglaltam Lyon város portálján keresztül szállást. Mivel a párommal még 1 napot tudtunk maradni, ezért egy belvárosi hotelt kerestem, hogy a meccs után este, és még másnap sétával meg tudjunk nézni néhány látványosságot a városban. Kényelmesen indultunk el reggel, Svájcon át mentünk, a szállást úgyis csak 2-től tudjuk elfoglalni alapon. Az időt majdnem tudtuk tartani, negyed 3 körül már a városban voltunk, nem messze a hotelünktől. Egy dologgal nem számoltunk, a parkolással. A hotelnek ugyanis nem volt saját parkolója, a közelben pedig minden parkoló tele volt. A párom leleményességének köszönhető, hogy 3 körülre nem messze a szállástól, találtunk egy másik parkolót, ami több szintes is volt, így végül árnyékban parkolhattunk. Az időjósok ugyanis eltalálták, mert a meccs napjától kezdve beköszöntött az igazi nyár.

A  páraforrások népszerűek voltak a nagy melegben


Nem sokkal később már úton voltunk, de rettentő éhség kerülgetett, így a "leggyorsabb" megoldást választottuk, a metrólejárat mellett lévő gyorsétterembe "beugrottunk". Hogy miért az idézőjel? Mert csak azt hittük, hogy gyors lesz minden. A dolgozók ugyanis egyáltalán nem kapkodtak. Több pénztár is üzemelt, de nem is a rendelésfelvétellel volt a gond, hanem a konyhán. Mindenki borzasztó sokat várt, már-már igazi étteremben érezhettük magunkat, annyit vártunk az ételre. Közben nőtt a feszültség, a parkolással, majd az étkezéssel elvesztegetett idő miatt. Az a hír járta ugyanis, hogy a stadionnál még további 1 órát kell majd várnunk, mire bejutunk. Már-már kétségessé vált, hogy látjuk-e az 1. félidőt.

Lyon


A stadionhoz való rendkívül szervezett kijutás segített ki minket. Előzetes terveink szerint ugyanis a szállástól fél óra sétára lévő villamosvégállomáshoz mentünk volna, ahonnan aztán a stadionig kijutottunk volna átszállás nélkül. A megállótól pedig kb. 10-15 perc gyaloglással már a stadionnál is lettünk volna. Időhiány miatt azonban a hotel recepciósának segítségét megfogadva, inkább metróztunk a villamosig. Milyen jól tettük!!! Már a lejáratnál, a jegykiadó automatáknál is kaptunk segítséget angolul a közlekedési társaság egyik munkatársától - milyen jegyet vegyünk, mennyit. Ugyanis kiderült, hogy a villamosra nem kell jegyet venni, a focijeggyel igénybe lehet venni ingyen. A metrón egy pár percre megzavarodtunk, mert a villamos megállójához át kellett volna szállni, viszont, ha a metróval elmentünk volna a végéig, akkor ott is át tudtunk szállni a villamosra. Mivel a metró tele volt más magyar és portugál szurkolókkal, azt néztük, ők melyiket választják. Végül maradtunk a metrón végig. A metróból feljőve már mindenki kapott útbaigazítást, hogy merre menjünk a villamoshoz. Külön járatot indítottak ugyanis a fanoknak, a fel- és leszállást oda és vissza is többen koordinálták, minden flottul ment. Nem volt őrjöngő tömeg, nem volt egymás taposása, a peronra mindig annyi embert engedtek, akik felfértek az adott szerelvényre. Hatalmas pirospont!!! Hogy kellene egy ilyen szervezés a Hungaroringre! A metró után tehát felszálltunk a (klímás) villamosra, ami sehol nem állt meg, sőt, egészen a stadionig vitt. Így 1,5 órával a kezdés előtt megérkeztünk, a beléptetés is gyorsan ment, 1 órával a kezdés előtt már a helyünkön ültünk itallal és rágcsálnivalóval a kezünkben (a büfében is beszéltek angolul). A meccs jó hangulattal telt, 3-3-as döntetlennel, ami a magyarok csoportelsőségét jelentette.

A szurkolókat különjárat vitte el egészen a stadionig


Visszafelé is megvolt a szervezettség a villamosokkal. Egyszerre két szerelvényre lehetett felszállni, kb. 5 percenként indult újabb és újabb, így a hatalmas tömeg ellenére 45 perccel később már mi is az egyiken ültünk. A sok kimerítő Hungaroringi hétvége után igazi csoda volt ez a közlekedés. A villamos ezúttal sem állt meg sehol, visszavitt a belvárosba. Innen már gyalogosan indultunk vissza a szállásunk felé, remélve, hogy szép helyeken sétálhatunk, közben találunk egy hangulatos éttermet, ahol adják az esti meccset is. Sajnos ez a séta kevésbé volt felüdítő, sokszor éreztem magam Budapest VIII. kerületében. Pisiszag, kosz, kis, szűk utcák, fura alakok. Mikor végre eljutottunk a folyókhoz, fellélegeztünk, mintha, egy másik városba csöppentünk volna. A folyóparton rengeteg ember időzött, zenélt, beszélgetett. A magyar szurkolók innen-onnan előbukkantak, mosolyogva köszöntöttük egymást. A szállásunktól nem messze, fél 10 körül végre leültünk egy étterem belső részébe kései vacsorázni (mert a teraszt fél 11-kor bezárták). Az összes étterem, amit kinéztünk, ugyanis tele volt. Egy hozzánk túl puccos helyet sikerült végül találni, de a kiszolgálásra, és az ízekre nem lehetett panaszunk. És itt is tudtunk mindenkivel értekezni angolul.

Bizonyára, ez volt életünk eddigi legdrágább vacsorája, de minden nagyon finom volt, és jól is laktunk


Másnap a reggelivel indítottunk, ami szerintem mondhatjuk, tipikus francia volt. Mi arra számítottunk, mint ami Magyarországon szokott lenni, svédasztalos tálalás, felvágottak, zöldségek, péksütemények, különböző édes és sós kenős dolgok, müzli, tojás. Itt nem volt előre kitéve semmi, a leérkezésünkkor megkérdezték, hogy teát vagy kávét kérünk-e, majd leültünk. Az asztalunkhoz hozták a teát, kávét, egy-egy pohár narancslevet, a péksüteményeket, és a különböző, többnyire édes, kenhető rávalókat. Két főre. Nincs pazarlás. Nincs turkálás, fogdosás. És bőven jóllaktunk, egy fél ciabattát ott is hagytunk. A kocsihoz menet láttuk, hogy épp rakodnak ki árusok, úgyhogy azt is megnéztük. Sőt, vettünk az egyiküknél bort. Bár az eladó nagyon kedves volt, és ő is tudott angolul, de fogalma sem volt arról, hogy eszik-e vagy isszák, merre is van Magyarország.

Lyon, este, gyönyörű


Felmásztunk a bazilikához, gyönyörű volt a látvány, innen felülről is hasonló érzésem támadt, mint mikor a Citadelláról, vagy a Budai várból tekint le az ember Budapestre. Még párszor hálát adtunk az égnek, hogy parkolóházban, jó helyre (értsd, nagy művészet kell ahhoz, hogy meghúzzák a kocsit, akkora helyek) parkoltunk, mert annyi megtört, meghúzott, rosszul beparkolt autót, mint amennyit ennyi idő alatt láttunk, Pesten nem látni. Beleállnak egymás fenekébe, konkrétan összeért egy csomó autó. Kár, hogy nem láthattunk egy épp kiálló játékost, vajon, hogyan tudott kijönni két kocsi közül, ha előre egy millimétert sem tud már előrejönni, és hátra is max 10 centije van. Apropó kiállás. Azért majdnem sikerült valakinek így is megnyomni az autónkat, hátrafele tolatott, ha nem dudálunk rá, biztos, hogy belénk jött volna.


Lyon, felülről
Nem egy ilyen parkolást láttunk

Hazafelé beugrottunk a Lyntól nem messze lévő madárparkba (Parc des Oiseaux) is, amit már utazásunk előtt kinéztünk. A pénztárban gond nélkül kommunikáltunk angolul. A park is szép, különleges (legalábbis magyar állatkertekben eddig nem látott) madarak hada sorakozik fel, plusz egy krokodil, néhány kenguru is, de a fél órás madárshow nagyot dobott az élményen. Gyönyörű madarak repkedtek fölöttünk, tartottak kígyóölő bemutatót. Szép látvány volt.

Madárshow

Köszönjük neked Lyon!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A hálószoba kompatibilis törpesün lak titkai

Közel öt éve tartok törpesünt, ezidő alatt pedig jópár furfangos, és kevésbé nyerő praktikát próbáltam ki. A cél persze kettős, egyrészt a törpesün számára élhető, a gazdiknak meg csöndes, sokáig tiszta ketrecet kell teremteni. Elmondom, én hogyan csinálom.
Az afrikai fehérhasú törpesünök kiváló társak olyan gazdik számára, akik például allergiásak a szőrre, tollra. A törpesün ugyanis nem allergizál, ezt én is megerősítem. Viszont nagyon kis szerethető állat, lehet simogatni (igen, tud szúrni, ha akar, de a törpesün gazdik ezt meg tudják szokni, és a törpesüni is megszokja, hogy a gazdit nem kell agyonszúrkálni, lelapítja a tüskéit), el is alszik rajtad, és viszonylag tiszta állat. Azért mondom, hogy viszonylag, mert a dolgát egy helyre (macskaalom) végzi, viszont imádja hajtani a kerekét, amiből kiszállni sem kíván, és oda is potyogtat. Így azt utána szépen szét is keni, meg a futás közben ki is potyoghat belőle. Persze képes bele is vizelni, ami meg kifolyik a kerékből.

Tippek törpe…

Egyszerű gombás rizottó parmezánnal

Gyorsan és egyszerűen elkészíthető rizottó receptjét szeretném most megosztani. Mindennel együtt kb. 45 perc alatt kész van. Finom és laktató, bármilyen savanyúsággal tálalható.
Hozzávalók:rizsolajcsiperke gomba (lehetőleg ne konzerv)vöröshagymaparmezán sajtfűszerek
Elkészítés: Tegyük fel a rizsnek szánt vizet főni, míg felforr, mossuk jól át a rizst. Ha a víz már forr, dobjunk bele egy leveskockát, majd mehet bele a rizs, és fűszerek (én egy kis sót, őrölt borsot és egy kis petrezselymet használtam). Vegyük kisebbre a lángot a rizs alatt. Közben szeleteljünk fel egy fej vöröshagymát, mossuk meg a gombát, szedjük ki a szárát, kockázzuk fel (én kisebb és nagyobb darabokat is hagytam). Kis olajon üvegesre pirítsuk a vöröshagymát, és öntsük rá a gombát. Eközben a rizs valószínűleg már elfőtte a vize nagy részét, ha már csak kis lé bugyog a rizs fölött (ha megkeverjük, akkor nem marad a rizs fölött a léből), vegyük le a tűzről, hagyjuk állni, hagy szívja magába a maradék levet is.



A gombá…

"Mi van otthon" torta

Legalább 1 héttel a szülinapok, névnapok előtt már tudom, hogy mit fogok sütni. Sajnos, most másképp alakult, a párom hirtelen ötlettől vezérelve megkért, hogy egyik barátjának készítsek egy gyümölcstortát, még ma. Az idő szorított, és én nem is szeretek vásárolt lapra alkotni. Így körülnéztem, hogy mi lelhető fel itthon, amiből valami egyszerű, de mégis ünnepélyesebb tortát tudok készíteni.
Így született a mostani fantázia torta, mely egy márványpiskóta alapra épült, őszibarackbefőttel megszórt, tojáshabos tetejű sütemény. Az adagok egy 22 cm átmérőjű tortaformához illeszkednek. Érdemes az elején tisztázni, hogy ez az a torta, aminek a tetejére nem igen lehet gyertyákkal operálni. Legalábbis a vastag talpú számos gyertyák biztosan nem megfelelőek erre.

Hozzávalók a piskótához:4 db tojás4 db csapott evőkanál cukor6 evőkanál liszt1 teáskanál sütőporkakaópor (hollandi lenne a legjobb, de nekem Nesquik volt csak itthon, így kicsit fakóbb lesz a barna rész)barackbefőtt (más gyümölccsel is…