Egy nő autóválasztás előtt

Az autóvásárlás sosem egyszerű döntés. Főleg akkor nem, ha sok a nehezítő tényező. Elsőként ide sorolom azt, hogy nem értek nagyon az autókhoz, nincs túl sok tapasztalatom sem. Németországban élek, dolgozok, de azért nem kenem-vágom a nyelvet, és egy autóvásárlás meg az ügyintézései még magyarul is nagy odafigyelést igényelnek. Összegezve, többszörösen hátráltatot helyzetben vagyok, néhány segítséggel magam mellett, akik viszont általában mind mást mondanak. Hogyan igazodtam ki mégis, megpróbálom leírni, hátha tudok ezzel még valakinek segíteni.

Kiindulópont

Nincs még három éve sem, hogy megszereztem a jogosítványt. Bár azóta a munka miatt szinte minden nap vezetek, és Magyarországot is megjártam párszor (1000 km), összesen négy féle autót vezetettem eddig életemben.

Ebből egy kis Toyota Aygot használok két éve napi szinten (kézi váltós, tempomat nélkül, kis motorral, kevés lóerővel - értsd, roh*dt lassan gyorsul), nem az én döntésem volt, fogalmazzunk úgy, hogy így alakult. Nagyon szeretem, mert kicsi, jól lehet vele parkolni, mindenhol elfér, városi közlekedésre kiválóan alkalmas. De haza nem tudnék vele menni, mert az autópályán életveszélyesen lassan gyorsul, főleg, ha még egy emelkedő is felbukkan. Néha használnom kellett autópályán is egy kisebb szakaszon, egyik alkalommal egy 80-nal "robogó" kamion engedett be. Kisebb, kanyargósabb, hegyi utakon pedig szerencsétlen kettesben is erőlködve küszködött 40-50-nel felkapaszkodni. Ezt nem neki találták ki.

Friss jogsisként egy kézi váltós Toyota RAV4-et (városi terepjáró) vezettem kb. fél évig a munkahelyem és az otthonom között, néha elmentem vele bevásárolni. Jól boldogultam vele, pedig nagy autó volt, de a tolatásnál mindig futkosott a hideg a hátamon. Nem tudtam sosem, hol van a hátulja, meddig mehetek még vele. Egyik alkalommal sikerült kicsit megtörnöm hátul, középen, nekitolattam egy oszlopnak, mert azt gondoltam, van még egy pici helyem. Nem volt.

Pár száz kilómétert vezettem nemrég egy régebbi, 5 sebességes Renault Megane-t, autópályán, amikor ismerősökkel mentem haza, és besegítettem a vezetésbe. Így túl sok tapasztalatot nem szereztem, de különösebben nem is volt nagy élmény a dolog. Nem hagyott mély nyomot.

A kör be is zárul egy automata Toyota CH-R-rel, amivel egyszer hazamentem Magyarországra. Nagyon jó vezetni, bár a kialakítással nem vagyok teljesen kibékülve (itt írtam róla már), de el kell ismerni, igen jól néz ki ez az autó. A vezetési élményre talán a néha túlpörgetett motorhang miatt lehet panasz, amúgy a váltásnál nem rángat (mint egy nemrég tesztelt Renault Captur). Van benne erő, a tempomat miatt hosszú távok is könnyebben teljesíthetők vele anélkül, hogy széjjelmenne a bokánk. Autópályán is biztonságban éreztem magam benne.

Igények

Ezek után indultam neki, gyakorlatilag nulla hozzáértéssel az autóvásárlásnak. Annyit tudtam, hogy mire van szükségem:

• Méret - Többnyire itt, helyben, a városban használom, nem szeretném, ha vadászni kellene a parkolóhelyeket, mert nagy, széles, vagy hosszú autóm van. Ezért egy kisebb méretűt kell találnom.
• Motor - Erős legyen motor, 90 lóerőtől fölfele. Viszonylag keveset fogom használni autópályán (bár ki tudja), de azért legyen benne kraft, tudjon jól gyorsulni, és az emelkedők, hegyi utak ne jelentsenek akadályt neki.
• Tempomat - Amikor hazamegyek Magyarországra, erre nagy szükségem van, hogy ne álljon be a bokám három óra után.
• Hátsó tolatókamera - Ez egy bizonytalan pont, mert eddig nem sokat vezettem olyan autót, amiben nincs. És abból az időből is van egy rossz élményem. Úgyhogy a legjobb, a saját és a többiek autójának épsége érdekében, ha van tolatókamerám. Ez viszont általában automatikusan magával hozza a nagyobb felszereltséget (navigáció, fedélzeti komputer), ami megdrágítja az autót.
• Váltó - Úgy vagyok vele, ha lehet valamivel csökkenteni a sofőr feladatait, amire figyelnie kell, akkor azt tegyük meg. Ez például nálam a váltó kérdése. Van épp elég dolog, amire figyelni kell útközben, amik fontosabbak, mint, hogy a váltóval vacakoljunk. De ez az a "luxus", ami megdrágítja az autót, és el kell tudnom engedni jelenleg.
• Szín - Nem a legsarkalatosabb pont, de azért fontosnak tartom. A statisztikák szerint a kirívóbb színű autók szenvednek ritkábban balesetet, mert figyelemfelkeltő a színük. Egy fekete, fehér, szürke autó jobban beleolvad a környezetbe, mint mondjuk egy kevésbé gyakori sárga, piros. Arról nem is beszélve, hogyan választhatnék olyan autót, amire minden nap ránézek, és azt mondom, hogy "hjujj, de csúnya vagy".
• Márka - Ez a legnagyobb dilemmám. Több mint 10 éve odavagyok a Renault-kért. Mindig is az volt az álmom, hogy az első autóm egy Renault lesz. De sok rosszat hallani róluk a megbízhatóság terén. Persze mindig vannak ellenpéldák, van, aki azt mondja, hogy minden autónak megvan a maga problémája. Nekem fontos, hogy legyen valami kötődésem azokhoz az eszközökhöz, amiket használok. Ez egy autóvásárlásnál csak a sokadik indok kellene, hogy legyen, de tekintve, hogy 4-8 évre elkötelezem magam valami mellett, amiért nem keveset fogok fizetni, ez mégis csak bejátszik. Ha reálisan szeretném nézni a dolgokat, akkor a statisztikák alapján Volkswagent vagy Toyotát kellene választanom.
• Ár és hitelkonstrukció - Itt Németországban van csak tapasztalatom. Eddig kétféle konstrukcióval találkoztam. Az egyik, hogy az autó teljes vételéárára kapok hitelajánlatot (84-96 hónapos futamidővel is lehet kalkulálni), nincsenek korlátozások, annyit használom, amennyit akarom, és az enyém. A másik, hogy például 4 évre kapok hitelajánlatot, meg kell mondanom, hogy évente kb. mennyi kilómétert használom majd, és a 4. év végén eldönthetem, hogy a fennmaradó összegre megint kérek hitelajánlatot, vagy pedig köszönöm, nem kérem az autót, visszatolom a szalonba, de ki kell hoznom egy újat. Ott megnézik, hogy túllléptem-e az éves kilométermennyiséget (ekkor rá kell fizetnem), illetve vannak-e rajta sérülések, milyen állapotban van, lehet, hogy ezért is kell még fizetnem  (elvileg nem nagyító alatt nézik, mint a lízingnél, de azért körbefutják). Az első variáció jó, mert az enyém az autó, nem kell aggódnom a km-túllépésért, viszont 7-8 évre el kell kötelezzem magam, és bármi van az autóval, akkor az az én gondom. A második variációnál be vagyok korlátozva, és sokat rá is fizethetek a 4. év után az autóra, azonban utóbbinál kapok 4-5 év garanciát is (legalábbis a Volkswagennél és a Hyundainál), ami szimpatikus. És csak 4 évre kötelezem el magam, ami nem olyan sok, és utána vehetek egy másik autót, feltéve, hogy addigra jobban összeszedem magam anyagilag, és szabadabban tudok dönteni. Momentán ugyanis erősen bekorlátoz, hogy havonta mennyit tudok rászánni autóra biztosítással, tankolással és a részletekkel együtt.
• Adó és biztosítás - Sokadik szempont, de ez is lehet fontos. Nem mindegy, hogy évi 700 vagy 1400 euró az adó egy autóra. Illetve, hogy mennyit pengetünk ki biztosításra. Ezeknek érdemes előtte utánanézni, kb. mire számíthatunk.
• Balesetmentes legyen - ez nagyon fontos, kérdezzünk rá!

Ezt tudom ajánlani másoknak is, gondolják át, mire van szükségük, mi a keretük rá havonta. Ezzel már beljebb vagyunk egy kicsit.

Milyen autó legyen?

A havi keretem miatt 3-4 éves autókat kezdtem el nézni. Elsőként egy automata Renault Capturt tesztvezettem. Nem tudom, hogy csak ez az egy volt ilyen rosszul kalibrálva, de a gyorsításoknál rángatott a váltó, egyáltalán nem volt jó vezetni. A tempomat bekapcsoló gomb a kézifék mellé lett letéve a két első ülés közé, a kormányon sokkal jobb ennek a helye! A navigáció is használhatatlan volt, a település nevének beírását követően hiába jött fel a lista, a belepörgetés csak gyorsan ment, képtelenség volt pontosan pörgetni, és a kívánt település nevére rákattintani. Az A-oszlop szélessége is nagyon zavart, rengeteg holtteret eredményez. Nagy csalódás volt ez számomra, mert amúgy külsőre, és a belső adottságokat nézve egy gyönyörű autó. De bebizonyosodott, ez nem nekem való.

Az arcom elég árulkodó az eredményt illetően...

Másodjára egy kézi váltós Renault Cliot vezettem. Igen komfortosan éreztem magam benne, bár tolatókamera híjján van, a tolatást ezért nem is teszteltem. De 118 lóerővel jól gyorsul, megjárattam az alatt a bő fél óra alatt, ami a rendelkezésemre állt. A navigációval itt is akadt gondom, nem találtam, hogyan lehet leállítani. A Toyoták navijában van egy STOP ikon, amire kattintva már nem akar tovább navigálni. De ebben akárhogy kattintgattam, nem találtam ilyen opciót. És a tempomat bekapcsoló itt is a kézifék mellett van lenn, a két ülés között, bár ebben a Clioban legalább a kézifék felém eső oldalán, és nem azon túl volt. De így is furcsa volt ott tapogatózni, hogy be- és kikapcsoljam. Utána hiába lehet már állítani (plusz-minusz) a kormányon, ez nekem buta megoldásnak tűnik. Bár lehet, hogy meg lehet szokni.

Nézem, és megdobban a szívem...

Semmi felesleges cicoma, vagy gombok, mégis megvan benne minden, ami kell.

A hátsója is kedvemre való.

Harmadik versenyzőm egy Volkswagen Golf VII-es. Vezetési élményre nem láttam különbséget a Cliohoz képest, méretre kb. azonos nekem, ki is láttam belőle ugyanúgy. Automataként néha túlpörgött egy-egy gyorsabb kigyorsításnál, de ezt meg lehet szokni, és meg lehet találni a megfelelő ütemet, hogy gyorsuljon, de ne túl hirtelen, mert akkor megugrik az autó is. A tempomat beállításai a kormányon vannak, szuper, bár kicsit összetettebb, mint a CH-R-ben. Ezt nem is tudtam tesztelni, mert nem jöttem rá, hogyan lehet fixálni az adott sebességet, csak a be- és kikapcsolást találtam (itthon néztem meg erről egy kis videót, és csaptam a fejemhez, hogy ohh, tényleg). Viszont a műszarfal, a fedélzeti komputer valami csodálatos kialakítású. Minőségi anyagok, lefinomult formák, semmi felesleges, jó ránézni, egy kisebbfajta luxus, még a Toyotákat is veri magasan. A tolatókamera képe viszont gyengébb minőségű, mint mondjuk a Toyotákban, még az én kis Aygomban is kevésbé pixeles a kép. Utólag visszagondolva, még az is zavart, hogy az illata fura volt. Elvileg dohányzásmentes tulajé volt, de ki tudja. Vagy csak a takarítószer szaga volt kellemetlen számomra.

Ezzel a retro bordó színnel képtelen vagyok kibékülni.

Nem voltam túl lelkes az ötletért, hogy egy Audim legyen, de ketten is mondták az A3-at, hogy az nőknek való, úgyhogy kipróbáltam. Már az ülés beállításánál éreztem, hogy valami nem okés, nagyon elől volt a kuplung és a fékpedál, ahhoz, hogy ki tudjam teljesen nyomni a kuplungot, szinte a kormány elé húztam az ülést. No, igen, a 163 centimhez kicsit túl nagy volt ez az autó. Behajlított könyökkel vezettem, egészen közel a kormányhoz, mint az idősek szoktak, de nem akartam már a parkolóban feladni a dolgot, úgy voltam vele, kimegyek vele egy kicsit a forgalomba. De ekkor már tudtam, hogy ez nem lesz hosszú vezetés. Szerintem 10 percet sem ültem az az autóban, visszavittem, és ennyi is volt a haverkodásom a márkával.

Egy magyar autószerelő ismerős nagyon kiáll az újabb KIA és Hyundai márkák mellett, mondván, az elmúlt években szinte elérték a Toyota, Volkswagen szintjét megbízhatóságban, viszont árban nem érték őket utól. Ezért elmentem majd 35 km-t egyik nap, hogy tesztvezessek egy hófehér Hyndai ix10-et. Kicsit gyanús volt az ajánlat, mert kb. 2 hete találtam a közelben egy ugyanilyen autót, ami viszont azóta nem elérhető. Rákérdeztem a nem túl szimpatikus kereskedőnél is, hogy mennyi ideje van nála, bizony megerősítette a gyanúm, egy hetet mondott. Gondolom, valami gondja volt az autónak. De mindegy is, mert a tesztvezetésre hiába próbáltam terelni a szót, nem hozta a piros rendszámokat, ahogy a többi helyen. Helyette elmondta, hogy a TÜV-vizsgát nekem kell még pluszban kipengetnem (300 euró), és most csak nyári gumi van rajta, a téli szettet is nekem kell megvennem. Ez a látogatás rövidre is sikerült.

Viszont a közelben volt egy Hyundai szalon, és volt még két órám a következő autómustráig, úgyhogy gondoltam, kihasználom az időt. A szalon udvarában volt időm nézelődni az ebédszünet alatt, és kinéztem két-három autót is. Az ügyintéző pedig rendkívül segítőkész volt, egyből ráterelt az i10-es modellekre (elmondta, hogy az i20 igazából ugyanaz, csak nagyobb autó, az ix10 meg nagymamáknak való). Bár tolatókamera egyikben sem volt, talált egy olyat, aminek van beépített tolatószenzora. Talán ezzel is fogok tudni boldogulni. Elvittem egy fél órára, otthonosan éreztem magam benne, és tetszett, hogy kicsit meg van emelve az autó, így nem ülök alacsonyan, és nem fogja többet elvakítani a szemem a mögöttem jövő lámpája, mint az Aygoban - ami nem csak kellemetlen, de életveszélyes is. Se NAVI, se tolatókamera, se automata váltó, de jól néz ki, jobban is megy, mint az Aygom, és van benne tempomat. Ezzel már be merném vállalni azt az 1000 km-t Magyarországra. Kedvező ajánlatot is kaptam, 4 évig havi 146 eurót kell fizessek, utána pedig eldönthetem, hogy kihozok a szalonból egy új autót, vagy kérek egy újabb hitelajánlatot a fennmaradó összegre. Ha nem akarok új autót, akkor viszont ki kell fizetnem a fennmaradó 7000 eurót.

Utolsó próbálkozásom igazából csak kíváncsiságból egy 100%-ban elektromos autó volt, egy Renault Zoé, amelyet egy egy napos tesztvezetés keretében próbáltam ki. Ha a vezetési élményt kellene néznem csak, akkor biztos, hogy ezt az autót venném meg. Imádnivalóan könnyű volt vezetni, tekergetni a kormányt, nyomogatni a fék- és gázpedált, egy picit magasabban is ül benne az ember, ami számomra egy plusz pont. Városi viszonylatban tökéletes választás, ha meg tudjuk oldani a munkahelyünk vagy a lakóhelyünk közelében a töltést. Autópályán kicsit lomhának éreztem magam, mert 140 fölé nem tudtam feltornázni a sebességet, ellenben emelkedőn még ennyire sem ment. Szépen, és számomra gyorsan gyorsul (az Insta oldalamon találsz videókat is), de a teljes töltöttségi állapotában mutatott 260 km-t egyáltalán nem tudta tartani autópályázás, és klímázás mellett. Fura érzés volt látni, ahogy csökken a megtehető kilóméterek száma, miközben tudtam, hogy a lakásomnál nem tudom tölteni sem, így úgy kell beosztanom a visszamaradt távot, hogy haza is érjek vele, és másnap még el is jussak a szalonba, hogy leadjam. Nagy kár érte, hogy benzines vagy hibrid változatban nem gyártják a Zoét. Tuti választás lenne!

Renault Zoé - tesztvezetés

Összegzés

Az élet úgy hozta, hogy egyelőre nem volt lehetőségem autót vásárolni, most viszont az egyik kolléganőm nyomán egy használt Hyundai i30-asra gyűjtök. Remélem szerencsém lesz vele.