Házasságkötés utáni Canossa-járás

Az esküvő talán a nők egyik legboldogabb napja. Úsznak az örömben, de közben nem szabad elfelejteni, hogy számos ügyintézés is vár rájuk, mivel a legtöbb esetben, valamilyen módon megváltozik a nevük. De mi történik akkor, ha az első, személyt igazoló iratunk az új nevünkkel csak nem akar megérkezni? Okuljunk a következőből, vagy csak derüljünk a másik keservén.

A boldog, friss feleség belibben a közeli okmányirodába a házassága napján. Az ügyintéző lekezelő stílusával hamar kijózanítja, és visszarepíti a szomorú magyar valóságba. Nagy nehezen mégis sikerül eljutni odáig, hogy felveszik az adatait egy új útlevélhez. A címzett a két tanú, mert a pár már megy is vissza külföldre dolgozni, nem tudják megvárni a 8 napot. A két tanú kap egy kitöltött, posta által hitelesített meghatalmazást, amivel majd át tudják venni az útlevelet. Sima ügy. Lett volna.

Telnek a hetek, de csak nem érkezik meg az az útlevél, nem érkezik kézbesítési értesítő sem a postaládába. Miután letelik az egy hónap, az újdonsült feleség felhívja az okmányirodát, ahol készítette az iratot, hogy vajon, hol tart az ügy, és mire számíthat. Itt megtudja, hogy már régen, az ügyintézés utáni 7. napon már feladták az útlevelet a megadott címre. Ők nem tudnak segíteni merre van. Következik akkor a posta ügyfélszolgálata, ahol további információk derülnek ki. Kétszer is sikertelen volt a kézbesítés az adott hónap folyamán. Hogy miért? Annak nincs nyoma a rendszerben. Viszont már visszakerült a feladóhoz a levél. Ki a feladó? Azt nem tudják a postánál megmondani, csak az illetékes városi posta nevét, ahová visszakerült a sikertelen kézbesítést követően.

A feleség ekkor már 2 napja telefonálgat, mert a posta ügyfélszolgálatán kívül (amire 5 percet várt a vonalban) senki sem veszi fel a telefont, pedig mindenkit nyitvatartási időn belül keres. A célpostán megmondják, hogy a postafiókszám alapján hova érkezett vissza ténylegesen az útlevél. Ám ennél az okmányirodánál nagyban bizonygatják, hogy bizony náluk nincs, keressem meg egy másik város okmányirodáját, mivel ott próbálták kézbesíteni a levelet.

Rendben. Persze, itt sem lehet elérni az illetékeset könnyen, órákon keresztül, több napon is próbálkozik a feleség. Akkor próbálkozik a kormányablak központi telefonszámán, hátha tudnak segíteni elérni az adott okmányirodát. Ugyanazokat a telefonszámokat kapja, meg egy email címet, amiből kihagyják diktálásnál a kukacot, majd rossz helyre tetetik - küldéskor kiderült. Sebaj, megvan végre a jó email cím, de az üzenetküldő rendszer nem bírja kézbesíteni (betelt?). Második kör a kormányablak központi számán, egyből átirányították egy illetékeshez. Ő pedig közli, hogy bizony nem ott kell keresni, ahol eddig, hanem a feleség magyarországi állandó lakcíméhez tartozó illetékes okmányirodánál, ahol 1 évig őrzik. Itt pedig egy egyszerűbb meghatalmazással (elvileg nincs formanyomtatvány) átveheti egy ismerőse. Kap két telefonszámot, egy közvetlent meg egy központit. A közvetlent nem veszik fel, sőt, egy idő után átirányíthatták, mert bár kicsörög, de már számlálja a másodperceket közben. A központin meg a telefonkezelő próbál ide-oda kapcsolgatni, de sikertelenül. Felmerül a kérdés, dolgozik itt valaki???

A fotó illusztráció - Forrás: pecsma.hu

Ehhez az okmányirodához volt e-mail cím, amire írt is a feleség egy levelet, hátha sikerrel jár ezen az úton előbb, mint a telefonálgatással. A központi telefonszámon ismét a portás (?) próbál segíteni, és felhívja a figyelmet arra, hogy "ne tessék feladni, itt így megy". Egyszer csak sikerül, végre valaki felveszi a telefont, de hamar lelohasztja a kedélyeket, ugyanis náluk sincs a keresett útlevél. Sőt, az ügyintéző visszairányít azon város okmányirodájához, ahol próbálták kézbesíteni a levelet - és ahol napok óta próbálkozott már sikertelenül a feleség. No, akkor vissza a sikertelen telefonszámhoz, nem adja fel. Időközben megérkezik a válasz email a lakcím szerinti okmányirodától, mondván, ott kell keresni az útlevelet, ahol igényelve lett. Ez aztán az új info! Csak éppen jelen esetben ez sem állja meg a helyét, mert ott nincs - ez szerencsére már az elején tisztázódott. Nagyon képben van itt mindenki!

3 hete telefonálgatott a feleség, mire a központi telefonszámon felvették a telefont a valószínűsíthetően az útlevelet őrző okmányirodánál. Kiderült, hogy ő csak egy telefonközpontos, és csak kapcsolgatni tud, de felhívja a figyelmet arra, hogy több melléket is lehet csörgetni, mert az mind hozzájuk tartozik, amit a feleség el szeretne érni. Majd hozzátette: "Ne hagyja magát lerázni. Sajnos így megy." Sajnos tényleg. Az 5. melléket végre felveszi valaki, és három keserves, bizonytalan hét után végre kiderül, megvan, itt van az útlevél. Tehát a kézbesítési cím szerinti város okmányirodájában.

Első nekifutásra nincsenek jó hírek, mert szükség lenne egy két tanús meghatalmazásra a barátnőnek, amivel át tudná venni az útlevelet. Ilyennel viszont nem rendelkezik, csak a postai meghatalmazásra készültek. Ki gondolta volna? Lévén az újabb macerás körökre, úgy tűnik, hogy az ügyintéző szíve megenyhül, és mondja, jöjjön be a feleség barátnője a postai meghatalmazással, meglátják. Természetesen nem adták oda neki. Második körös telefonálás során a feleség sokkal határozottabban, és kérlelhetetlenül beszélt, nem hagyta magát lerázni. Itt egy probléma, meg kell oldani. A két tanús meghatalmazás eljuttatása nem volt opció, mert az újabb 1 hónapot jelentett volna a postának köszönhetően. A feleség külföldön feladja postára a meghatalmazást, 1-2 hét alatt talán megérkezik a barátnőhöz, ő munka után ki tudja mikor tud bemenni ügyfélfogadási időben az okmányirodához, és akkor még nem beszéltünk az útlevél külföldre feladásáról - puff, újabb 1 hónap. Szóval addig mesélte el újra a történetet, és érveit, amíg az irodavezetővel megbeszélve, a postai meghatalmazás alapján, mintha a postán vették volna át, másnap megkapta a barátnőm az útlevelet. Majd mindenféle elsőbbségi jelzéssel feladva a postán, a feleség az igényléstől számított kereken két hónap múlva kézhez is kapta új nevével ellátott útlevelét. 1 hónap csúszással, csomó idegeskedéssel, és több mint 100 elindított hívással.

Vajon meglesz a felelős? A fotó illusztráció - Forrás: infovilag.hu

Csodás mérleg. Vajon ki fogja megtéríteni ezt a feleségnek? A sok idegességet, a pénzt és időt, amit belefektetett. A postánál megtörtént panaszbejelentésnek lesz-e valami tényleges foganatja? Vagy arra hivatkoznak majd, hogy már nem dolgozik náluk az adott postás? Akkor már nem is lesz felelős?

Tanulság, a hasonló helyzetben lévőknek:

1. Ha megoldható, ne kérjétek postán az iratotok, hanem menjetek el érte személyesen! Vagy várjátok meg, míg elkészül, vagy kérdezzétek meg, mennyi ideig őrzik adott helyen. Persze, csak akkor, ha nem sürgős.

2. Ha már mindenképpen a postai kiküldést választjátok, akkor a postai meghatalmazás mellé egy két tanús "általános" meghatalmazást is hagyjatok a barátnál/családnál, aki hasonló helyzetekben eljárhat helyettetek.

3. Ha már megtörtént a baj, olyan telefonról próbálkozzatok, aminek a havidíjában benne van x perc, bármennyi hívást is indítasz.