Ki-a-kasz-tó

Énekelhetné a Pamkutya az un-do-rí-tó helyett Despacito paródiájában. Tényleg elég már, hogy a gagyit, a sz@rt tolják az arcunkba. Nemnem. Németországban sincs kolbászból a kerítés, az utóbbi időben számtalan esetben szembesültem lehúzásokkal, nem jól működésekkel, hozzá nem értéssel. Ezeket szeretném megosztani.

Te várnál hetekig egy utalás teljesülésére?

Egyik ismerősöm igényelt egy Facebook-hirdetés alapján Németországban, a Card Compact-tól Mastercard típusú bankkártyát, hogy időnként online is tudjon vásárolni. A történet ott kezdődött, hogy majdnem 2 hónapot várt, mire megkapta a kártyát, közben mindig kitaláltak valamit, hogy mi kell még ahhoz, hogy postázzák neki. Egyben miért nem lehetett? Majd ráutalt 200 eurót, hogy ha kell, legyen rajta pénz. Később kapott észhez, hogy az utalásnál fel kellett volna tüntetnie a kártyaszámát, mert saját bankszámlaszámot nem kapott, csak a kártya tartozik hozzá, és van egy közös számla. Így a bank csak akkor tudja beazonosítani az utalást, és a kártyához rendelni, ha a közleményben megjelenik a kártyaszáma. Sebaj, írt is gyorsan egy emailt a cégnek, amiben sajnálkozott, elnézést kért, hogy ezt elfelejtette, és kérte, hogy írják jóvá a 200 eurót a kártyáján. Miután 1 hétig sem érkezett válasz, újból rájuk írt, hogy foglalkozzanak az ügyével. Ekkor csak egy automatikus emailt kapott, amiben jelezték, hogy felvettek egy új hiba témát a fórumukba, és ott tudja nyomon követni a választ. Miután itt sem történt 1 hétig semmi, újból rájuk írt emailben, hogy mi lehet a gond, miért nincs még a kártyáján a pénz? Pár nap múlva jött a rövid válasz, hogy újabb türelmet kérnek, átnézik a könyvelést. Közben a Facebookon is írt nekik egy emailt, hogy foglalkozzanak az ügyével, mert szeretné használni a pénzét. 1 hónapnyi várakozás és írogatás után végre rákerült 100 euró a kártyára (online felületen rá lehet nézni az egyenlegre). De hol van a másik 100 euró? Az újabb levelezgetés során kiderült, hogy valami pénzmosási törvényre hivatkozva nem teszik rá a másik 100 eurót addig, amíg egy nyomtatványon (amiért fizessen ki 12 eurót) igazolja magát.

Nevetséges az egész, ahogy van. Az ismerősömet hívták azóta a banktól - jé, hirtelen mi történt? -, hogy igazolja magát, ne halassza el, mert akkor ráteszik a kártyára a másik 100 eurót. Ezek után az ismerősöm már nem akar velük foglalkozni, és meg is szüntette az egészet.

Inkább menjetek be egy bankba, ha bankkártyát szeretnétek - Fotó: Huffington Post

Kinek, mi a prémium minőség!

A történet egy tíz éves kapcsolathoz kötődik, ugyanis a lány úgy döntött, egy különleges ajándékkal lepi meg kedvesét a szép kerek évfordulóra. Keresett egy profi fotóst, jó előre lebeszélte vele a részleteket, mindent megszervezett, hogy le ne bukjon az időpont előtt. A fotóson sem múlt, szuper fotók készültek, gyorsan megcsinálta a kiválasztott, retusált képeket. Az évforduló előtt 4 héttel a lány el is készítette a fotókönyvet, és feladta a rendelést.

A legdrágább, legnagyobb méretű, legjobb minőségű fotókönyvet választotta a CEWE palettájából, hogy minden tökéletes legyen. A tervező program is szuper volt, felhívta a figyelmet, ha a fotót esetleg túl akarta nyújtani. Az első érdekesség a hosszú vállalási idő volt, 10 nap. Majd a következő meglepetés, hogy nem érkezett meg időben a fotókönyv, írni kellett a cégnek, hogy hol jár a csomag. Újabb 1 hetet kellett várni.

Ám igazán csak az átvételnél történt meglepetés, ugyanis sok fotón elszíneződtek a nagyobb, de egyszínű felületek. Pl: egy szürke nadrág lilás, rózsaszínes volt, vagy voltak elmosódott, nem túl éles fotók is. Pont, mintha otthon kinyomtatnánk egy képet, csak éppen papírra, és nem a legjobb minőségben. Mindezt, 100 euróért (30.000 Ft), nem kis pénzért, elvileg a legjobb, prémium minőségű termékben. Mindezt 4 nappal a nagy nap előtt. A lány nagyon pipa lett, mert egyrészt nem ezt várta, másrészt tudta, hogy újabbra már nem lesz idő. Sajnos igaza lett.

A céggel való 1-2 óránkénti levelezéssel (hátha elkészül mégis) gyorsan pörögtek az események, de az újabb megrendelés átvételi időpontján nem sikerült faragni, és a pénzt sem tudta visszakapni. Végül átvette az új, jobb (bár nem tökéletes) minőségű fotókönyvet, a régit leadta, és a történtek miatt kért még egy kedvezményt a következő vásárlásából (kapott 10%-ot). Az biztos, hogy következő alkalommal már nem fog prémium minőségért fizetni. Vajon mi lett volna, ha a cég időben, legalább az elsőre megírt, 10 napos határidővel tudja szállítani a terméket? Akkor valószínűleg belefért volna az újabb termék legyártása is.

Ez nagyon messze áll a prémium minőségtől!

Egymás mellett ülünk majd?

A pár első repülése már a repülőjegy megvásárlásánál gondokba ütközött. Az online vásárolt jegyeket visszadobta a reptér, visszautalták az összeget is. Öröm az ürömben, hogy az átszállással lett volna, de a személyes vásárlás alkalmával sikerült átszállás nélküli, kicsit olcsóbb jegyeket is szerezni a Condortól. Gyakorlatlan vásárlóként mindent megkérdeztek, kivéve az ülőhelyeket. Azok ugyanis nem szerepeltek a jegyen.

A repülőtársaság honlapján aztán kiderült, hogy az olcsó jegyek miatt nincs fix hely, azokat külön meg lehet vásárolni, vagy imádkozni, hogy a bechekkolásnál marad még egymás melletti hely. Nem gond, akkor megveszik a helyeket. Minden jól ment egészen a fizetésig, itt ugyanis a honlap többször is hibát jelzett. Nem engedte kifizetni. Máig nem tudni, hogy miért. A cégnek megküldött érdeklődő email után ugyanis kiderült, hogy ki lehet fizetni kétféleképp: vagy megírják a kártyaadatokat, vagy a számlaszám adatait, és ők leemelik róla a pénzt. Mivel nem szívesen adták volna meg emailben ezeket az adatokat, így maradt a várakozás, és imádkozás.

A 24 órával előbb megkezdhető online bechekkolásnál viszont már nem lehetett választani ülőhelyet (inaktív volt a gomb, és megjegyzésként oda is volt írva, hogy ebben az esetben nem lehet ülést választani), szerencsére azonban egymás mellé adta a rendszer.

Lehet-e ülést foglalni, vagy sem? Fotó: cruisinaltitude.com

Csak az útlevelem akarom!

Mivel előző posztomban részletesen leírtam már egy feleség történetét az útlevelének elkavarodásáról, ezért most csak nagyon tömören összefoglalom. A lényeg, hogy a hölgy 2 hónapot várt az útlevelére, amivel igazolni tudta, hogy új neve van, mivel megházasodott. Ebből 1 hónap idegeskedéssel, telefonálgatással és az útlevél útjának nyomonkövetésével telt. A postai kézbesítés során történt ismeretlen malőr miatt visszaküldték a feladóhoz, ahol aztán már nyoma sem volt, mindenki csak találgatott, merre lehet. A nyomozást nehezítette, hogy sehol sem vették fel a telefont egyből, pedig napokon keresztül, több tíz-húsz hívást indított a póruljárt. Az utolsó lépésnél is majdnem elbukott, csak a határozott fellépésének köszönheti, hogy végül viszonylag gyorsan kiadták az útlevelet. Akit érdekel a teljes történet, az elolvashatja az egészet!

Mi a tanulság? Hogy ne hagyjátok magatokat! Amit ígértek a szerződésben, termék leírásban, stb, várjátok el, hajtsatok az igazatokért! Mert végül jóra fordul minden, és eléritek a célotok. Persze, ne vegyetek mindent komolyan, nem lehet mindig mindenért leállni vitatkozni. De amire van energiátok, és érdemesnek tartjátok, küzdjetek. Ne nézzenek senkit hülyének a cégek!